Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ősi amerikai csillagászat

 

12. században egy őslakos dél-amerikai indián törzs útnak indult a perui hegyek közül, hogy a termékeny Cuzco völgyben új otthonra leljen. A főváros, Cuzco fölemelkedése a 13. században kezdődött. 1438-ban a második inka, Pacsakutek Cuzcóból indított hódító háborút. Északon a mai Kolumbiáig, délen Közép-Chiléig jutott. Utóda Tupak Amaru folytatta a hódító háborúkat. A 15. század végére már 1 millió 140 ezer négyzetkilométer kiterjedésű birodalmat mondhattak magukénak, amelyben 10 millió ember élt. Eredményeiket erős hadseregeiknek és jól szervezett közigazgatásuknak köszönhették.

 

Mérnökeik kövezett utakat építettek, s ezek az egész országot behálózták. Kb. 16 ezer kilométernyi utat építettek. A birodalom élén az istenként tisztelt Sapa Inka (Nap fia), a legfőbb uralkodó állt, ő volt a Napisten képviselője a Földön.

 

 

 

 

 

A dél-amerikai inka és a mexikói azték birodalomban, a Yukatan-félszigeten a tolték kultúra maradványai között számos naptárkövet találtak, s ezek meglepően pontos adatokat sorolnak fel.
Az inkák papjai gondosan megfigyelték, mikor éri el a Nap az évben legnagyobb delelési magasságát. Ez a nap -amit mi a nyári napforduló napjaként ismerünk- volt a legnagyobb ünnepük. Az inkák a templomaik előtti téren hatalmas kört vontak, a kör közepére faragott kőoszlopot állítottak, s kelet-nyugati irányú vonalat húztak az oszlop talpán keresztül. Ha az oszlop árnyéka a vonalon áthaladt, délben eltűnt, ilyenkor az oszlop minden oldalfala egyforma megvilágítást kapott.

 

Görög csillagászat

A mezopotámiai síkságon lehanyatlott asszír-babiloni csillagászat Görögországban élt és fejlődött tovább. Az egyiptomiak és a babilóniaiak tudománya még papi tudomány volt, a görögöké már világi. A korai görög világ egyik legnagyobb alakja a milétoszi Thálész. Részletesen tanulmányozta az égitestek mozgását, s míg a babiloni csillagászok csillagistenekről beszéltek a népnek, õ már a csillagok anyagáról gondolkodott.
  Egészen valószínűtlennek kell tartanunk, hogy Thálész a Földet lapos korongnak tartotta, amelynek szélén felemelkedik a Nap, majd a túlsó felén lebukva, a perem mentén, a látóhatár alatt végigvonulva, ismét felkel. Legnevezetesebb tanítványa Anaximandrosz volt, aki azt állította, hogy a Föld az űrben lebeg és "egyenlő távolságra van mindentől", azaz a Világegyetem közepén helyezkedik el. Anaximandroszt tartjuk a tudományos térképészet megalapítójának is, õ készítette az első világtérképet. Mindenképpen meg kell hogy emlékezzünk Eudoxosz nevéről, akitől a híres geocentrikus világrendszer elképzelése származik. Eudoxosz már készített "éggömb"-et, földgömböt, amelyen a Föld felületét vagy az ég csillagait ábrázolta. Az ókor tudományának legfőbb rendszerezője, az ókori tudományos gondolkodás megalapítója és legfőbb tekintélye Arisztotelész
volt. Arisztotelész a csillagászatban elfogadta Eudoxosz elméletét, és ezzel az egész ókorra és középkorra eldöntötte a világfelfogás ügyét.
Az ókori görögök egyik talán legnagyobb teljesítménye a Föld nagyságának megmérése volt, amelyet Eratoszthenész vitt végbe.

 

A középkor századai

 

 

A ragyogó görög szellemi élet lehanyatlott, Róma nem sokat lendített a csillagászaton, azután a népvándorlás, a korai kereszténység századai nem biztosítottak dús táptalajt a tudományos élet kibontakozására. A római birodalom széthullásával a hanyatlás meggyorsult. A IX. században az arab civilizáció indult fejlődésnek. Mivel azonban az arab vallás hisz az eleve elrendelésben, így a görög munkák közül is leginkább az asztrológia indult fejlődésnek. Általánosan elmondható azonban, hogy ezekben a századokban az asztronómia az egész világ számára csak az asztrológia kiszolgáló tudományává vált. A középkor európai emberének élete tele volt bizonytalansággal. A leírhatatlanul rossz közegészségi és közbiztonsági állapotok, a hihetetlenül alacsony életszínvonal, a kényelem és a higiénia hiánya, sőt megvetése, vallási viszályok bizonytalanná tették az egyén életét. Ezért szerettek volna a jövőbe látni, amiből aztán az következett, hogy a csillagoktól kértek tanácsot. 

Történelmi szempontból érdekes volt az 1484. év. Ebben az időben félelmetes járvány söpört végig Európán. A járványért nem a behurcolt pestist, a primitív egészségügyi viszonyokat, a tehetetlen orvostudományt indokolták, hanem megállapították, hogy a Szaturnusz, a Mars és a Jupiter a Skorpió csillagképben összetalálkoztak s ez az együttállás okozta a járványt.

 

Késői középkor

 

1246-ban Giovanni Campano de Novara készített a világon elõször planetáriumot -papírból- amelyben a bolygók mozgását modellezte. A középkor végéről Hirsau, Cusanun és Purbach nevét érdemes megjegyezni. Nevükhöz egyre pontosabb idő, illetve naptármeghatározási módszerek kötődnek. Õk mondták ki először, hogy a Föld éppen olyan égitest, mint a többi, amit az égen látunk. A Földet kisebbnek gondolták a Napnál, de nagyobbnak a Holdnál. A nagy Mátyás király budai udvarában, pompás környezetben, anyagi gondoktól mentesen, számos külföldi tudós dolgozott. Ezeknek egyike a nagy tudományú, német csillagász, Regiomontarus volt. Regiomontarus Mátyástól azt a feladatot kapta, hogy újítsa fel az akkora már elavulttá vált csillagtáblázatokat, amelyeket még az ókorban dolgoztak ki.
Számos felfedező utazó magával vitte Regiomontarus táblázatait, napóráit, műszereit. Diaz Bertalan, Vasco da Gama, Amerigo Vespucci mind-mind az õ táblázatai segítségével rajzolták meg térképeiket.

Regiomontarus nagy kérdései azonban megválaszolatlanok maradtak. Miért nem látjuk  a Merkúrt vagy a Vénuszt eltakarni a Napot, amikor áthaladnak előtte? Miért mozognak a bolygók egyszer lassan, azután gyorsabban? A válasza a következő volt:
"Szükséges, hogy a csillagok mozgását a Földhöz képest másképp értelmezzük, azaz megváltoztassuk."


 

Új világ születése

A középkor alkonyán a geocentrikus világkép elmélete erősen ingadozni kezdett. Egyre többen próbálták meg a rendszer középpontjába a Napot helyezni. A dolgot csak nehezítette, hogy semmiféle tapasztalati tény nem támogatta ezt.
  A XVI. században az élet üteme meggyorsult, a feudális társadalmi berendezkedés inogni kezdett, a lovagvilág letűnőben volt. Ebben a forrongó világban akadt egy tudós, egy lengyel csillagász, aki szemben állt az egyház tanításával, és új világképet alakított ki.

 

 

 

 

 

Kopernikusz a lengyelországi Thornban született. Üstökösöket figyelt meg, táblázatot készített a Nap keléséről-nyugvásáról, a napok időtartamának hosszáról. Napórákat szerkesztett, amelyek több nagyvárosban is közhasználatba kerültek. Közben szépen lassan kiforrott benne egy, az eddigiektől gyökeresen eltérő új világszemlélet, amelyet hat pontban fogalmazott meg:

  1. Az összes égi körmozgásoknak nincs közös pontjuk.
  2. A Föld közepe nem egyszersmind a világ közepe, hanem csupán a súlynak és a holdpályának a közepe
  3. Az összes körmozgások a Nap körül történnek, tehát a Nap szükségképpen a középen kell hogy elhelyezkedjék, a Nap a világ közepe, esetleg a világ közepének a közelében van.
  4. A csillagok csak látszólag forognak, a valóságban a Föld fordul meg 24 óránként a saját tengelye körül. miközben az égi pólus és az egész csillagvilág nyugalomban van.
  5. A Nap látszólagos mozgása a földforgás és a napkörüli keringés következménye. A Föld, akárcsak a többi bolygó, kering a Nap körül.
  6. A bolygók által leírt hurok, a látszólagos előre-hátra mozgás nem a bolygók mozgásának a következménye, hanem annak, hogy a Föld változtatja helyzetét. és  ezért a Földről látjuk úgy mozogni, hogy hurkokat ír le a bolygó az égen

Alapjában véve kimondta, hogy a Föld forog a tengelye körül és kering a Nap körül.

 

 

 

Kopernikusz meghalt. Mivel tanai ellenkeztek a biblia akkori értelmezésével, a teológusok azonnal betiltották a tanokról szóló művek olvasását. Riccioli 1651-ben 77-féle "érvet" hozott fel a kopernikuszi tanítás ellen, ezek közt akad jónéhány hihetetlenül nevetséges is. milyen komikusan hangzik például a következő érv: minden lénynek, amely mozog, végtagjai vannak, a Föld hogyan mozogna tehát végtagok nélkül? A bolygókat -mondta Riccioli- az angyalok mozgatják. A Föld közepén az ördög van, tehát nem mozoghat a Föld. Kopernikusz és kortársai nem tudták a világûrt végtelennek elképzelni. Éppen ez a gondolat ragadta meg.

 

 

Giordano Brunót: az állócsillagok körül is keringenek bolygók -tanította Bruno.
Kopernikusz tanai ellen sok értelmes kétely merült fel, amelyeket csak jóval később, Galilei, Kepler, Newton  közösen eloszlatni.

 

 

 

Johannes Kepler, minden idők legnagyobb elméleti csillagásza. Nemcsak pontos matematikus, hanem kíváló kutató. Talán nagyszerű képzelőerejének köszönhette, hogy a Naprendszer törvényeit felfedezte. Mint sokan mások, õ is először a naptár problémájával került elsőként szembe. Kiállt a Gergely-naptár mellett, amiért még jobban magára vonta a protestánsok haragját.
  24 évesen adta ki első könyvét, amelyben a következőket írta:
  "Három dolgot kutattam legfőképpen: a bolygópályák számát, nagyságát és mozgásait. Arra, hogy ehhez hozzákezdeni merészeljek, a nyugvásban lévő dolgoknak, a Napnak, az állócsillagoknak és a közbeeső térnek, Istennek az Atyával és a Szentlélekkel való szép harmóniája bírt rá..."
  Ezeknek a kutatásoknak mg is lett az eredménye. Kepler végre meg merte tenni azt, amit 1500 éve senki, szembeállt az Arisztotelészi tanításoknak és kimondta: A bolygók, a Földdel együtt a Nap körül keringenek, de nem kör, hanem ellipszis pályákon. Így végre a csillagászat megszabadulhatott az oly nagy tehet jelentő ekliptikáktól.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.