Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ahogy növekedett a képződmény sűrűsége, idővel növekedett a belső hőmérséklete is.

A hidrogén a többi atommal és molekulával együtt több 100 ezer év során gyorsan forgó korongot alkotott, amelyek közepén jött létre az Ősnap néhány 100 fok felületi hőmérséklettel és a Nap jelenlegi méretét jóval meghaladó méretben. Becslések szerint az embrió égitest tömege 50 %-kal nagyobb volt, mint a Nap tömege, sugara pedig nagyjából 200 csillagászati egység.

1 csillagásazti egység  149,6 millió kilométer

 

MEGHATÁROZÓ VOLT AZ ŐSNAP TÁVOLSÁGA IS

Míg az Ősnap belső és külső hőmérsékleteszabadon növekedett, vagyis kezdetben elsősorban az infravörös tartományban sugárzott, az embrió korong külső területeiben porszemek csoportosultak egyre nagyobb és nagyobb egységebe. Tekintettel az Ősnap egyre növekvő hőmérsékletére, érdekes helyzet állt elő.  Az embrió korong belső részében sokkal melegebb volt, mint a széleken, ezért a vízjég, amely ugyan meghatározó mennyiségben volt jelen az eredeti anyagban, a korong perifériájára került, ahol egyfajta  kozmikus jéggé kondenzálódott. Míg az Ősnap felszínén hamarosan elérte a 2000 kelvin hőmérsékletet, 5 csillagászati egységel távolabb, (vagyis 5x 149,6 = 748 millió kilóméterrel messzebb ) a mai Jupiter térségében már csupán 200 K ( -70 C) volt, vagyis 10x kevesebb. Ez azonban azt jelentette, hogy az Ősnap nem tartalmazott olyan életfontosságú elemeket, mint például a víz, a szén, vagy az oxigén.

Ezért a magzat korong belsejében, az Ősnap közelében, kőzetbolygók keletkeztek, amelyeket kizárólag kőzetek és fémek alkottak, ellenben a nagyobb távolságokban szilárd felszín nélküli bolygók keletkeztek, vagyis :

Jupiter

Szaturnusz

Uránusz

Neptunusz

amelyek hidrogén, hélium, illetve szén, oxigén, nitrogén és egyéb elemek keveréke alkotott.

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

Profilkép


 


Utolsó kép


Archívum

Naptár
<< Június / 2018 >>