Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Míg az Ősnap belső és külső hőmérsékleteszabadon növekedett, vagyis kezdetben elsősorban az infravörös tartományban sugárzott, az embrió korong külső területeiben porszemek csoportosultak egyre nagyobb és nagyobb egységebe. Tekintettel az Ősnap egyre növekvő hőmérsékletére, érdekes helyzet állt elő.  Az embrió korong belső részében sokkal melegebb volt, mint a széleken, ezért a vízjég, amely ugyan meghatározó mennyiségben volt jelen az eredeti anyagban, a korong perifériájára került, ahol egyfajta  kozmikus jéggé kondenzálódott. Míg az Ősnap felszínén hamarosan elérte a 2000 kelvin hőmérsékletet, 5 csillagászati egységel távolabb, (vagyis 5x 149,6 = 748 millió kilóméterrel messzebb ) a mai Jupiter térségében már csupán 200 K ( -70 C) volt, vagyis 10x kevesebb. Ez azonban azt jelentette, hogy az Ősnap nem tartalmazott olyan életfontosságú elemeket, mint például a víz, a szén, vagy az oxigén.

Ezért a magzat korong belsejében, az Ősnap közelében, kőzetbolygók keletkeztek, amelyeket kizárólag kőzetek és fémek alkottak, ellenben a nagyobb távolságokban szilárd felszín nélküli bolygók keletkeztek, vagyis :

Jupiter

Szaturnusz

Uránusz

Neptunusz

amelyek hidrogén, hélium, illetve szén, oxigén, nitrogén és egyéb elemek keveréke alkotott.

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.